A kockázatkezelési keretrendszer (RMF) definíciója
Mi az a kockázatkezelési keretrendszer (RMF)?
Minden vállalat kockázattal szembesül; kockázat nélkül a jutalom kevésbé valószínű. Ennek másik oldala, hogy a túl sok kockázat üzleti kudarchoz vezethet. A kockázatkezelés lehetővé teszi a kockázatok vállalása és csökkentése közötti egyensúly megteremtését.
A hatékony kockázatkezelés hozzáadott értéket jelenthet minden szervezet számára. Különösen a befektetési ágazatban tevékenykedő vállalatok erősen támaszkodnak a kockázatkezelésre, mint alapra, amely lehetővé teszi számukra az ellenállást piaci összeomlások.
Egy hatékony kockázatkezelési keretrendszer védi a szervezetét tőkebázis és a jövedelem a növekedés akadályozása nélkül. Továbbá a befektetők szívesebben fektetnek be jó kockázatkezelési gyakorlattal rendelkező vállalatokba. Ez általában alacsonyabb hitelfelvételi költségeket, könnyebb tőkehozzáférést eredményez a vállalat számára, és javítja a hosszú távú teljesítményt.
Kulcsos elvitel
- A kockázat a vállalkozások tulajdonosai és vezetői számára valóság, függetlenül az iparágtól vagy a vállalat méretétől.
- A jól működő vállalatoknak átfogó kockázatkezelési keretrendszerük lesz, hogy azonosítsák a meglévő és lehetséges kockázatokat, és felmérjék, hogyan kezeljék azokat, ha felmerülnek.
- A kockázatok azonosítása, mérése, mérséklése, jelentése és nyomon követése, valamint irányítása a hatékony keret hat kulcsfontosságú eleme.
A kockázatkezelési keretrendszer (RMF) megértése
A hatékony kockázatkezelés döntő szerepet játszik minden vállalat pénzügyi stabilitásra és kiváló teljesítményre törekvésében. Egy olyan kockázatkezelési keretrendszer elfogadása, amely a legjobb gyakorlatokat beépíti a vállalat kockázati kultúrájába, a szervezet pénzügyi jövőjének sarokköve lehet.
Az RMF 5 összetevője
Legalább öt fontos összetevőt kell figyelembe venni a kockázat kezelés keretrendszer. Ezek közé tartozik a kockázatok azonosítása; kockázatmérés és értékelés; kockázatcsökkentő; kockázatjelentés és monitoring; és kockázatkezelés.
Kockázat -azonosítás
A vállalat előtt álló kockázatok azonosításának első lépése a kockázati univerzum meghatározása. A kockázati univerzum egyszerűen az összes lehetséges kockázat listája. Ilyen például az informatikai kockázat, a működési kockázat, szabályozási kockázat, jogi kockázat, politikai kockázat, stratégiai kockázat és hitelkockázat.
Az összes lehetséges kockázat felsorolása után a vállalat kiválaszthatja azokat a kockázatokat, amelyeknek ki van téve, és kategorizálhatja azokat alapvető és nem alapvető kockázatokba. Az alapvető kockázatok azok, amelyeket a vállalatnak vállalnia kell a teljesítmény és a hosszú távú növekedés érdekében. A nem alapvető kockázatok gyakran nem alapvető fontosságúak, és minimalizálhatók vagy teljesen kiküszöbölhetők.
Kockázatmérés
A kockázatmérés információt nyújt egy adott kockázati kitettség vagy egy összesített kockázati kitettség kvantumáról, valamint az ilyen kitettségek miatt bekövetkező veszteség valószínűségéről. A specifikus kockázati kitettség mérésekor fontos figyelembe venni annak kockázatát a szervezet általános kockázati profiljára.
Egyes kockázatok diverzifikációs előnyökkel járhatnak, míg mások nem. Egy másik fontos szempont az expozíció mérésének képessége. Bizonyos kockázatok könnyebben mérhetők, mint mások. Például a piaci kockázat mérhető a megfigyelt piaci árak felhasználásával, de a működési kockázat mérése mind művészet, mind tudomány.
A speciális kockázati intézkedések gyakran olyan nyereséget és veszteséget („P/L”) eredményeznek, amely akkor várható, ha a kockázat kismértékben megváltozik. Információt is nyújthatnak arról, hogy mennyire ingadozó lehet a P/L. Például egy részvénybefektetés részvénykockázata mérhető a részvény P/L hatásaként, ami 1 egységnyi változás eredményeként következik be, pl. S & P500 index vagy mint a szórás az adott állományból.
A gyakori összesített kockázati intézkedések közé tartozik kockázati érték (VaR), kockázati jövedelem (EaR), és gazdasági tőke. Az intézkedések kiegészítésére olyan technikák alkalmazhatók, mint a forgatókönyv -elemzés és a stressztesztelés.
Kockázatcsökkentő
A kockázatok kategorizálása és felmérése után a vállalat eldöntheti, hogy mely kockázatokat szüntesse meg vagy minimalizálja, és mennyi alapvető kockázatot tartson fenn. A kockázatcsökkentés eszköz vagy kötelezettség közvetlen értékesítésével, biztosítás vásárlásával, derivatívákkal történő fedezéssel vagy diverzifikációval érhető el.
Kockázatjelentés és monitoring
Fontos, hogy rendszeresen számoljon be a speciális és összesített kockázati intézkedésekről annak érdekében, hogy a kockázati szintek optimális szinten maradjanak. A naponta kereskedő pénzintézetek napi kockázati jelentéseket készítenek. Más intézmények ritkább jelentést írhatnak elő. A kockázati jelentéseket el kell küldeni azoknak a kockázati személyzeteknek, akik jogosultak a kockázati kitettségek kiigazítására (vagy mások utasítására).
Kockázatirányítás
A kockázatkezelés az a folyamat, amely biztosítja, hogy a vállalat minden alkalmazottja a kockázatkezelési kerettel összhangban teljesítse feladatait. A kockázatkezelés magában foglalja az összes alkalmazott szerepének meghatározását, feladatok elkülönítése, és felhatalmazást adnak az egyéneknek, bizottságoknak és a testületnek az alapvető kockázatok, kockázati korlátok, korlátozások alóli kivételek és kockázati jelentések jóváhagyására, valamint általános felügyeletre.