A hiperinfláció legrosszabb esetei a történelemben

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) adatai szerint 2019 -ben elképesztő mértékben, több mint 65 000% -kal nőttek a fogyasztói árak Venezuelában 2019 -hez képest. 2020 -ra ez évi 2360% -ra csökkent.

Tekintettel arra, hogy a központi bankok, mint például az amerikai jegybank és az Európai Központi Bank (EKB) az éves 2–3%körüli inflációs célok, Venezuela valutája és gazdasága egyértelműen válságban volt, és az emberek mélyen szorongás.

Pedig Venezuela válsága nem volt egyedülálló a modern történelemben.

A hagyományos jelző hiperinfláció havi 50%, először 1956 -ban Phillip Cagan, a Columbia Egyetem közgazdász professzora javasolta. Az alábbiakban áttekintjük a hiperinfláció további három történelmi esetét, hogyan kezdődtek és hogyan végződtek. Az elsődleges forrás a Routledge kézikönyv a gazdaságtörténeti fő eseményekről, szerkesztette Randall Parker és Robert Whaples.

Magyarország: 1945. augusztus és 1946. július között

• A legmagasabb havi infláció: 4,19 x 10¹⁶%
• Egyenértékű napi inflációs ráta: 207%
• Az árak megduplázódásához szükséges idő: 15 óra
• Pénznem: Pengő

A hiperinflációt általában a kormány alkalmatlanságának következményének tekintik és fiskális felelőtlenség. A háború utáni Magyarország hiperinflációját nyilvánvalóan a kormányzati döntéshozók úgy tervezték, hogy a háború sújtotta gazdaságot talpra állítsák.

A kormány az inflációt adóként használta fel polgáraira, hogy segítse a háború utáni kárpótlást és a megszálló szovjet hadseregnek fizetett összegeket. Az infláció célja az volt, hogy ösztönözze az összkeresletet a termelési kapacitás helyreállítása érdekében.

A kormány lépéseket tesz az ipari kapacitás helyreállítása érdekében

A második világháború pusztító hatással volt Magyarország gazdaságára, ipari kapacitásának felét megsemmisítve, infrastruktúráját pedig tönkrement. Ez a termelési kapacitáscsökkenés vitathatatlanul létrehozta a ellátási sokk amely stabil pénzállománnyal együtt elindította Magyarország hiperinflációját.

Ahelyett, hogy az inflációt a pénzkínálat csökkentésével és a kamatlábak növelésével próbálná mérsékelni - olyan politikákkal, amelyek nehezítették volna az amúgy is nyomott gazdaságot -, a kormány úgy döntött, hogy új pénzt fordít a bankszektoron keresztül olyan vállalkozói tevékenységekre, amelyek elősegítik a termelési kapacitás, az infrastruktúra és a gazdasági tevékenység helyreállítását.

A terv látszólag sikeres volt, mivel Magyarország háború előtti ipari kapacitásának nagy része ekkor helyreállt az árstabilitás végül visszatért Magyarország új valutájának, a forintnak 1946 augusztusában történő bevezetésével.

Zimbabwe: 2007. március-2008. november közepe

• A legmagasabb havi inflációs ráta: 7,96 x 10¹⁰%
• Egyenértékű napi inflációs ráta: 98%
• Az árak megduplázódásához szükséges idő: 24,7 óra
• Pénznem: Zimbabwei dollár

Zimbabwe gazdasági rendszere bajban volt jóval a hiperinflációs időszak 2007 -es kezdete előtt. A nemzet éves inflációs rátája elérte a 47% -ot 1998 -ban, és ez a tendencia szinte változatlan maradt a hiperinfláció beálltáig.

A hiperinflációs időszak végére a zimbabwei dollár értéke olyan mértékben erodálódott, hogy azt különféle devizákkal kellett helyettesíteni.

A kormány felhagy a költségvetési óvatossággal

Miután 1980 -ban megszerezte függetlenségét Nagy -Britanniától, a zimbabwei kormány kezdetben elhatározta, hogy egy sor gazdaságpolitikát követ, amelyeket fiskális körültekintés és fegyelmezett költés.

Ez az elhatározás nem tartott sokáig. 1997 végére a kormány szaporodó kiadásai gondokat okoztak a gazdaság számára. A politikusoknak egyre több kihívással kellett szembenézniük, beleértve a magasabb adók elleni tömeges tiltakozásokat és a háborús veteránoknak járó nagy kifizetéseket. A kormány ellenállt annak a tervének is, hogy fehér tulajdonú gazdaságokat szerezzen be a nemzet fekete többsége számára történő újraelosztás céljából.

Idővel a kormány költségvetési helyzete tarthatatlanná vált. A valuta válság kezdett kibontakozni.

Az árfolyam leértékelődött az ország valutájának számos futása miatt. Ez az importárak megugrását okozta, ami viszont hiperinflációt váltott ki. Az ország tapasztalt költség-lökéses infláció, szindróma, amelyet a munkaerő vagy a nyersanyagok, vagy mindkettő magasabb ára okoz.

A helyzet 2000 -ben rosszabbra fordult, miután a kormány földreform -kezdeményezéseinek hatása visszhangzott a gazdaságban. A kezdeményezés végrehajtása gyenge volt, és a mezőgazdasági termelés évek óta nagyot szenvedett. Az élelmiszer -ellátottság alacsony volt, az árak még magasabbra emelkedtek.

Zimbabwe szigorúbb monetáris politikát hajt végre

A kormány következő lépése a szigorú monetáris politika. A kezdetben sikeresnek ítélt, mert lassította az inflációt, a politika nem várt következményekkel járt. Egyensúlyhiányt okozott az ország árukínálatában és -kínálatában, másfajta inflációt generálva kereslet-húzó infláció, az árak felfelé irányuló nyomása, amelyet a kínálat hiánya okoz.

Zimbabwe központi bankja továbbra is különféle módszerekkel próbálta feloldani szűk monetáris politikájának destabilizáló hatásait. Ezek a politikák nagyrészt sikertelenek voltak. 2007 márciusára az ország teljes hiperinflációt tapasztalt.

Az ország hiperinflációja csak azután csökkent, hogy Zimbabwe felhagyott valutájával, és devizát kezdett használni csereeszközként.

Jugoszlávia: 1992 áprilisától 1994 januárjáig

• Legmagasabb havi infláció: 313 000 000%
• Egyenértékű napi inflációs ráta: 64,6%
• Az árak megduplázódásához szükséges idő: 1,41 nap
• Pénznem: dinár

Jugoszlávia 1992 eleji felbomlását és a horvátországi és bosznia-hercegovinai harcok kitörését követően a havi infláció elérné az 50%-ot - a hiperinfláció hagyományos jelzőjét - az új Jugoszláv Szövetségi Köztársaságban, korábban Szerbiában és Montenegró.

Jugoszlávia kezdeti felbomlása hiperinflációt váltott ki, mivel a régiók közötti kereskedelem felbomlott, ami számos iparágban a termelés csökkenéséhez vezetett.

Továbbá a régi Jugoszlávia bürokráciájának nagysága, amely jelentős katonaságot és rendőrséget tartalmazott hadsereg érintetlen maradt az új Szövetségi Köztársaságban, annak ellenére, hogy most sokkal kisebb volt terület.

A háború fokozódásával Horvátországban és Bosznia-Hercegovinában a kormány lemondott e felfuvalkodott bürokrácia és az ehhez szükséges nagy kiadások csökkentéséről.

A kormány felfújja a pénzkínálatot

1992 májusa és 1993 áprilisa között az ENSZ nemzetközi kereskedelmet vezetett be embargó a Szövetségi Köztársaságról. Ez csak súlyosbította a csökkenő kibocsátási problémát, amely a második világháborút követő magyarországi hiperinflációt megindító ipari kapacitás csökkenésével volt rokon.

A csökkenő kibocsátás és az adóbevételek csökkenése miatt a kormány költségvetési hiánya tovább romlott, az 1990 -es GDP 3% -áról 1993 -ra 28% -ra nőtt.

Ennek a hiánynak a fedezése érdekében a kormány a nyomda felé fordult, és tömegesen növelte a pénzkínálatot. 1993 decemberére a topčideri pénzverde teljes kapacitással dolgozott, és havonta mintegy 900 000 bankjegyet bocsátott ki, amelyek már értéktelenek voltak, mire elérték az emberek zsebét.

Mivel nem tudott elegendő készpénzt kinyomtatni ahhoz, hogy lépést tartson a dinár gyorsan csökkenő értékével, a valuta januárban hivatalosan összeomlott. 6, 1994. A német márkát nyilvánították újnak törvényes fizetőeszköz minden pénzügyi tranzakcióra, beleértve az adófizetést is.

Alsó vonal

A hiperinfláció súlyos következményekkel jár egy nemzet gazdaságának, kormányának és népének stabilitása szempontjából.

Gyakran a már meglévő válságok tünete, és feltárja a pénz valódi természetét. A pénz nem csupán csereeszközként, értéktárként és elszámolási egységként használt gazdasági objektum, hanem a mögöttes társadalmi valóság szimbóluma.

Stabilitása és értéke az ország társadalmi és politikai intézményeinek stabilitásától függ.