A GDP kiszámítása a jövedelem megközelítéssel
Az jövedelmi megközelítés mérésére a bruttó hazai termék (GDP) azon a számviteli valóságon alapul, hogy egy gazdaság minden kiadásának meg kell egyeznie az összes gazdasági áru és szolgáltatás előállításából származó teljes bevétellel. Azt is feltételezi, hogy négy fő van termelési tényezők gazdaságban, és hogy minden bevételnek ezen források egyikébe kell jutnia.
Ezért az összes bevételi forrás összeadásával gyorsan meg lehet becsülni a gazdasági tevékenység egy adott időszak teljes termelési értékét. Ezután kiigazításokat kell végezni az adók tekintetében, értékcsökkenés, és a külföldi faktorú kifizetések.
Kulcsos elvitel
- A bruttó hazai termék (GDP) kiszámításához használt jövedelem -megközelítés szerint minden gazdasági kiadásnak meg kell egyeznie az összes gazdasági áru és szolgáltatás előállításából származó teljes bevétellel.
- A GDP kiszámításának alternatív módszere a kiadási megközelítés, amely az árukra és szolgáltatásokra költött pénzzel kezdődik.
- A GDP szélesebb képet nyújt a gazdaságról.
- A nemzeti jövedelem- és termékszámlák (NIPA) képezik a GDP mérésének alapját, és lehetővé teszik az emberek számára, hogy elemezzék a változók, például a monetáris és fiskális politikák hatását.
A GDP kiszámításának módjai
GDP=Összes nemzeti jövedelem+Értékesítési adók+Értékcsökkenés+Nettó külföldi bevételahol:Összes nemzeti jövedelem=Összesbér, bérleti díj, kamat és nyereségÉrtékesítési adók=Fogyasztói adóka kormány elrendelteaz áruk értékesítéséről ésszolgáltatásokatÉrtékcsökkenés=Költség hozzárendelve atárgyi eszköz hasznos élettartama alattNettó külföldi bevétel=Különbséga teljes bevétel között, amelyet aaz ország polgárai és cégeikülföldi országokban termelni,a külföldi összes jövedelemhez képestpolgárok és vállalatok termelneka hazai országban
Általában kétféleképpen lehet kiszámítani a GDP -t: a kiadások megközelítése és a jövedelem megközelítés. E megközelítések mindegyike úgy tűnik, hogy a legjobban közelíti a gazdaságban egy meghatározott időszak (általában egy év) alatt előállított végső áruk és szolgáltatások pénzbeli értékét.
Az egyes megközelítések közötti fő különbség a kiindulópont. Az kiadási megközelítés azzal kezdődik árukra és szolgáltatásokra költött pénz. Ezzel szemben a jövedelmi megközelítés az áruk és szolgáltatások előállításából származó jövedelemmel (bér, bérleti díj, kamat és nyereség) kezdődik.
A jövedelem megközelítésének képlete
A jövedelemszemlélet képletét a következőképpen fejezhetjük ki a GDP -hez:
TNI=Értékesítési adók+Értékcsökkenés+NFFIahol:TNI=Összes nemzeti jövedelemNFFI=Nettó külföldi bevétel
A teljes nemzeti jövedelem megegyezik az összes bér, valamint a bérleti díj és a kamatok és a nyereség összegével.
Miért fontos a GDP?
Egyes közgazdászok a GDP jelentőségét azzal szemléltetik, hogy összehasonlítják annak képességét, hogy magas szintű szolgáltatást nyújtson a gazdaság képe és a műhold térképe, amely képes felmérni az időjárást egészben kontinens. A GDP információt nyújt a döntéshozóknak és a központi bankoknak, amelyek alapján megítélhetik, hogy a gazdaság zsugorodik -e vagy bővül -e, szükség van -e fellendítésre vagy visszafogásra, és ha fenyegetés, például recesszió vagy az infláció a láthatáron.
A nemzeti jövedelem- és termékszámlák (NIPA), amelyek a GDP mérésének alapját képezik, lehetővé teszik a döntéshozók, közgazdászok és vállalkozások számára, hogy elemezzék a változók hatását, mint pl. fiskális és monetáris politika, és a gazdasági sokkok (például az olajár megugrása), valamint az általános gazdaságra és azok egyes összetevőire vonatkozó adótervek és kiadási tervek.
A jobban tájékozott politikák és intézmények mellett a nemzeti számlák ügyes használata a döntéshozók részéről világháború vége óta jelentősen csökkentette az üzleti ciklusok súlyosságát.
Gazdasági ciklus és GDP
A GDP az üzleti ciklusok miatt ingadozik. Amikor a gazdaság fellendül, és a GDP emelkedik, az inflációs nyomás gyorsan növekszik, mivel a munkaerő és a termelési kapacitás közel a teljes kihasználtsághoz. Ez vezet központi Bank A hatóságok megkezdik a szigorúbb monetáris politika ciklusát a túlmelegedő gazdaság lehűlése és az infláció megfékezése érdekében.
A kamatok emelkedésével a vállalatok visszafognak, a gazdaság lelassul, a vállalatok pedig a költségeket. A ciklus megszakításához a jegybanknak lazítania kell a monetáris politikával, hogy ösztönözze a gazdasági növekedést és a foglalkoztatást, amíg a gazdaság ismét erős nem lesz.