Mi az X-hatékonyság?

Mi az X-hatékonyság?

Az X-hatékonyság a vállalatok által a tökéletlen verseny körülményei között fenntartott hatékonyság mértékére utal. A hatékonyság ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy a vállalat a maximális teljesítményt hozza ki inputjaiból, beleértve a munkavállalók termelékenységét és a gyártás hatékonyságát. Egy erősen versenyző piacon a vállalatoknak a lehető leghatékonyabbnak kell lenniük az erős nyereség és a fennmaradás biztosítása érdekében. Ez nem igaz a tökéletlen versenyhelyzetekben, például a monopólium vagy duopólium.

Az X-Hatékonyság megértése

Az X-hatékonyság a cégek irracionális intézkedéseire utal a piacon. A hagyományos neoklasszikus közgazdaságtan azt feltételezte, hogy a vállalatok racionális módon működnek, vagyis a lehető legalacsonyabb költségek mellett maximalizálták a termelést - még akkor is, ha a piacok nem hatékony. Harvey Leibenstein, a Harvard professzora és közgazdásza vitatta azt a hitet, hogy a cégek mindig racionálisak, és ezt az anomáliát X-nek nevezte ismeretlen vagy x hatékonyság érdekében. Valódi verseny hiányában a vállalatok jobban tolerálják működésük hatékonyságát. Az x-hatékonyság fogalmát arra használják fel, hogy megbecsüljék, mennyivel hatékonyabb lenne egy vállalat versenyképesebb környezetben.

Harvey Leibenstein (1922-1994) az Ukrajnában született, a Harvard Egyetem professzora volt, akinek elsődleges szerepe-az x-hatékonyságon és annak különféle gazdasági a fejlődés, a tulajdonjogok, a vállalkozók és a bürokrácia - ez volt a kritikus minimális erőfeszítés elmélete, amelynek célja az volt, hogy megoldást találjon a szegénységi kör megtörésére az elmaradott területeken országok.

Az x-hatékonyság kiszámításakor általában egy adatpontot választanak ki egy iparág reprezentálására, majd a segítségével modellezik regresszió analízis. Például egy bankot úgy lehet megítélni, hogy az összes költséget el kell osztani az összes eszközzel, hogy egyetlen adatpontot kapjon a cég számára. Ezután az összes bank adatpontjait összehasonlítják regresszióanalízissel, hogy meghatározzák a leghatékonyabbakat, és ahol a többség esik. Ez az elemzés elvégezhető egy adott ország számára annak megállapítására, hogy egyes ágazatok mennyire hatékonyak vagy határokon átnyúlóak egy adott ágazat számára, hogy lássák a regionális és a joghatósági különbségeket.

Az X-hatékonyság története

Leibenstein az x-hatékonyság fogalmát javasolta egy 1966-os "Allocative Efficiency vs. "X-Efficiency", "The American Economic Review. Allokációs hatékonyság amikor egy vállalat határköltségei megegyeznek az árral, és akkor fordulhatnak elő, ha a verseny nagyon magas az adott iparágban. 1966 előtt a közgazdászok úgy gondolták, hogy a vállalatok hatékonyak, az allokációs hatékonyság körülményeit leszámítva. Leibenstein bevezette azt az emberi elemet, amelynek révén olyan tényezők létezhetnek, amelyek a vezetésnek vagy a munkavállalóknak tulajdoníthatók, és amelyek nem maximalizálják a termelést vagy nem érik el a lehető legalacsonyabb termelési költségeket.

A tanulmány összefoglaló részében Leibenstein azt állította, hogy "a mikroökonómiai elmélet az allokációs a hatékonyság, kizárva más típusú hatékonyságokat, amelyek sok esetben sokkal jelentősebbek példányok. Ezenkívül a „nem allokációs hatékonyság” javítása a növekedési folyamat fontos eleme. "Leibenstein arra a következtetésre jutott, hogy a a cég elmélete nem függ a költségek minimalizálásától; az egységköltségeket inkább az x-hatékonyság befolyásolja, ami viszont "a versenynyomás mértékétől, valamint egyéb motivációs tényezőktől függ".

A szélsőséges piacszerkezeti eset - monopólium - Leibenstein kisebb munkaterhelést figyelt meg. Más szóval, verseny nélkül kevesebb a munkavállaló és a menedzsment vágya a termelés maximalizálására és a versenyre. Másrészt, amikor nagy volt a versenynyomás, a dolgozók nagyobb erőfeszítéseket tettek. Leibenstein azzal érvelt, hogy sokkal többet nyerhet egy vállalat és nyereségszerzési módjai, ha az allokációs hatékonyság helyett növeli az x-hatékonyságot.

Az x-hatékonyság elmélete bevezetésekor ellentmondásos volt, mivel ütközött a hasznosság-maximalizáló viselkedés feltételezésével, amely jól elfogadott axióma a gazdaságelméletben. Hasznosság lényegében egy viselkedésből, például egy termék fogyasztásából származó előny vagy elégedettség.

Leibenstein előtt azt hitték, hogy a vállalatok mindig racionális módon maximalizálják a nyereséget, kivéve, ha szélsőséges verseny van. Az X-hatékonyság azt állította, hogy a vállalatok működésének hatékonysági foka eltérő lehet. A kevés motivációval rendelkező vagy egyáltalán nem versenyző vállalatok X-hatékonyságtalansághoz vezethetnek-vagyis úgy döntenek, hogy nem maximalizálják a nyereséget, mert kevés motiváció áll rendelkezésre a maximális hasznosság eléréséhez. Egyes közgazdászok azonban azzal érvelnek, hogy az x-hatékonyság fogalma csupán a munkások hasznosságot maximalizáló kompromisszumának betartása az erőfeszítés és a szabadidő között. Az x-hatékonyság elméletére vonatkozó empirikus bizonyítékok vegyesek.

X-Hatékonyság vs. X-Hatástalanság

Az X-hatékonyság és az x-hatástalanság ugyanaz a gazdasági fogalom. Az X-hatékonyság azt méri, hogy az adott piacon mennyire közel van az optimális hatékonysághoz egy cég. Például egy cég 0,85 x hatékony lehet, vagyis optimális hatékonyságának 85% -án működik. Ezt nagyon magasnak tekintik egy olyan piacon, ahol jelentős a kormányzati ellenőrzés és az állami vállalatok. Az X-hatástalanság ugyanaz a mérés, de a hangsúly a jelenlegi hatékonyság és a potenciál közötti résen van. Az előző vállalattal azonos piacon lévő állami vállalkozás x-hatékonysági mutatója 0,35 lehet, vagyis optimális hatékonyságának csak 35% -án működik. Ebben az esetben a céget x-nem hatékonynak nevezhetjük, hogy felhívja a figyelmet a nagy résre, annak ellenére, hogy még mindig az x-hatékonyságot mérjük.