Hogyan hatott a szovjet gazdasági rendszer a fogyasztási cikkekre?
A most megszűnt szovjet Únió nem volt jó hely polgárai számára, akik krónikus hiányban szenvedtek fogyasztási cikkek. A rendelkezésükre álló áruk általában rosszabbak voltak, mint Nyugaton.
1922 és 1991 között fennálló közel hét évtizede alatt a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége a kettő egyike volt A kommunista nagyhatalmak - a másik Kína - követték gazdaságuk központosított tervezési modelljét, egy alapelvét nak,-nek kommunizmus.
Mint ilyen, a Szovjetunió egyszerű polgárai általában nem kaptak hozzáférést az importált fogyasztási cikkekhez, különösen az Egyesült Államokban gyártott termékekhez. Más néven "vasfüggöny", a szovjet gazdasági rendszer önállóságra szólított fel minden ügyben, a kenyértől a ruhán át az autón át a vadászrepülőig.
A Szovjetunió több okból is kudarcot vallott. Politikai elemzők szerint a szovjet gazdasági rendszer alacsonyabb rendű, mint az Egyesült Államok és a Nyugat nagy része által támogatott szabad piacgazdaság.
A Nobel-díjas közgazdász, Wassily Leiontief által kidolgozott input-output elemzés a gazdaságot összekapcsolt iparágak hálózatának tekinti; az egyik iparág kibocsátását a másik inputként használja.
A központosított tervezés azonban kevés teret hagyott az ítélkezési hibák vagy az államtól független külső tényezők gyors kiigazítására. Amikor az egyik iparág kudarcot vallott, a többi iparág is követte a példáját.
A nyolcvanas évek közepére a Szovjetunió 98 százalékban ellenőrizte a kiskereskedelmet. A magánvállalkozások tabuk voltak. Csak a vidéki területeken működő kis családi gazdaságok maradtak magánszemélyek kezében.
Időközben a Szovjetuniót körülvevő országok a második világháború utáni években gazdaságossá váltak olyan erőművek, amelyek olyan fogyasztási cikkeket gyártanak, amelyek jelentősen javították a megengedhető polgárok életminőségét őket. Német autók, francia parfümök, olasz borok és brit gyártmányú készülékek révén a nyugat-európaiak jó életet éltek szovjet kollégáikhoz képest, akik hozzászoktak a hosszú sorokhoz, amikor a farm-to-market ellátási lánc zavart.
A legrosszabb az egészben, hogy a Szovjetunió fogyasztói megízlelték a külföldi termékeket, például az Egyesült Államokban gyártott Levi farmert, annak ellenére, hogy hasonló, Szovjetunióban gyártott ruházat alacsonyabb áron kapható. Nem számított, ha a farmert csempészték és kegyetlen áron értékesítették. A szovjet fogyasztóknak éppen annyi volt a kitettségük a külvilághoz, hogy ismerjék a rendelkezésre álló termékeket, és jobb minőségű árut követeljenek, mint a szovjet gazdasági rendszer biztosíthatná őket.
A Szovjetunió történelme során megpróbálta beültetni népébe azt az üzenetet, hogy a fogyasztás olyan gonoszság, amely csak a dekadens Nyugathoz tartozik. A szovjet fogyasztók mást hittek, ezért üdvözölték a peresztrojkát és a Szovjetunió összeomlását.